Gila

Élőhelye: az Egyesült Államok délnyugati része, Mexikó
Mérete: 35-55 cm
Testsúlya: 1,4-2,5 kg
A gila magányos talajlakó. Odúban él és éjjel aktív. Tápláléka rágcsálók, madarak és fiókáik, tojások, gyíkok, békák, nagyobb gerinctelenek és más kisemlősök, de néha dögök is. Fogságban akár 20 évig is élhet.

A gila nem préseli be a mérget mint a kígyók, hanem egyszerűen hagyja, hogy a fogai által ejtett sebbe belefolyjon a méreg.

Harapása olyan erős, hogy ha el is pusztítják a gyíkot, nehezen lehet szétválasztani az állkapcsát.

Komondói varánusz

Egyik elnevezése a Komondói sárkány A komodói sárkány ragadozó állat, természetes ellensége tulajdonképpen nincs, tehát csúcsragadozónak tekinthető. Szaglása kitűnő, így már messziről megérzi a zsákmány szagát. Élő nagyvadat (pl. szarvast, vaddisznót, majmot) csak ritkán tudnak elejteni, inkább kisebb állatokat fogyasztanak: bogarakat, hernyókat, más rovarokat, kisebb tengerparti állatokat, tojásokat, sőt esetenként saját utódaikat is fölfalják (kannibalizmus). Legkiadósabb táplálékuk azonban a döghús, melyre csoportosan járnak, kisebb-nagyobb darabokat kitépve egészben nyelik le azokat. Fogaik rágásra alkalmatlanok. Még a dög csontjait, koponyáját is elfogyasztják, ha képesek azt lenyelni. Nem egy esetben hallhatunk arról, hogy komodói sárkány embert falt föl, hisz minket is zsákmányállatnak tekint.

A varánusz harapása bármely állatra nézve végzetes. Egy ideig a szájüregben található kórokozó baktériumoknaktulajdonították, melyek a sebből a vérbe jutva pár napon belül vérmérgezést, majd halált okoznak, így a megharapott vad még el tud menekülni a gyík elől, de pár nap múlva elpusztul, amit a gyík kivár. Az újabb kutatások ezt már kizárják, sokkal inkább a varánusz szájában található méregmirigyek okozzák a megharapott vad halálát.[5]
Élőhelye: Komondó, Flores, Rincsa,  Padar szigetek ( Indonázia )
Mérete: 2,5-3 m
Testsúlya: 100-160 kg

Vándorló albatrosz

Élőhelye: déli óceánok,  Baktérítőtől délre
Mérete: 1,1-1,3 m
Szárnyfesztávolsága 250-350 cm
Testsúlya: 6-12 kg Bár nagy szárnyakkal rendelkeznek, nagy távolságokat kell megtenniük. Táplálékuk főleg tintahalakból áll, emellett fontos táplálékösszetevőjük a halak, rákok és ritkán a medúzák. Alkalmanként követik a hajókat a tengerbe kidobott hulladék miatt. Az így és egyéb forrásból származó és esetenként emészthetetlen hulladék elfogyasztása miatt sok madár elpusztul.[1] [2] Az albatroszok nagyon hosszú életű madarak, az átlagos életkor 10 év, de az eddig feljegyzett legmagasabb életkor az 58 év volt egy királyalbatrosznál.